Sun Street Crew avagy élet a Nap utcában

...avagy... Palatinus, TreffOrt, Holduldvar, ChaChaCha, astoria, melegszendvics, nyerőgép....szombat. nem voltam a szigeten. Több ok is volt: nem nagyon érdekelt aznap fellépő, illetve a szombatot a kollégákkal töltöttem. Kora délután irány a Palatinus. Természetesen a szokásos napi adag energia ital elfogyasztása után. Móka, kacagás, úszkálás, vizi pisztolyozás, lángos, tejföl, egy jó fröccs (emberek csak ennyi kell), sör. Egyszóval, szórakozás. Egészen zárásig maradtunk, aztán mindenki haza, készülődés, mert kilenc után irány a TreffOrt nevű helyre az Astoriánál. No, itt már többen voltunk, csatlakozott hozzánk még pár ember. A hangulat itt is tutira jóra sikeredett, egészen 1 óráig ott maradtunk, majd taxival irány a margit-sziget. No, itt lett egy kis széthúzás, mert volt aki a ChaCha-ban akart maradni (maradtak is), a többiek átmentek a Holdudvarba (én is idetartoztam). Kedvenc helyemmé nem fog válni a fix, legalább tudtam egy kicsit pihenni. Fontos megjegyezni, hogy anno még a Trefforban megbeszéltem Krisztával, hogy kemények leszünk, és maradunk egészen reggel 8.30ig. Eleinte hülyeségnek, és kivitelezhetetlennek tűnt, de miután a többiek 4.30 körül leléptek, és mi még bírtuk, úgy döntöttünk, hogy véghez visszük amit elterveztünk. Csatlakozott hozzánk Vera (és egy ismerőse) is. Utunk az Astoriára vitt ismét, ahol a Kriszta által javasolt 0-24-es kocsmába tértünk be. Nem egy nagy (mármint fizikailag) hely, emeleten leültünk, és söröztünk. Majd mivel megéheztünk, toltunk melegszendvicset is. Itt meg kell jegyezni, hogy amit Krisztával ettem, annak erőteljes schokobananen íze volt, Veráénak nem (pedig teszteltük). A nap legnagyobb eseménye, hogy Kriszta végre életében először nyerőgépezett. Talán még nyerhetett is volna, ha tudjuk hogy mit is kell nyomkodni, de nem tudtuk. Nem is nyert. Végül kitartottunk az előiírányzott időig, hullafáradtan értem haza, és dőltem le aludni, mert este még hátra volt egy nap a szigetből.....

Sziget...5. befejező nap

 ....sok kedvem nem volt igazság szerint kimenni, dehát Faith No More nem sűrűn jár magyar honban, úgyhogy erőt vettem magamon és elmentem a koncertre. Előtte még le tudtam egy Heaven Street Seven koncertet (az Offspring helyett), majd utána irány a nagyszínpad, és várni Mike Pattont és kompániáját. Megérte. A legütősebb koncert volt egész héten. Patton egy őrült, egy zseni. Hatalmas show-man. Ha kell énekel, ordít, nyüszít, vihog, röhög, hörög, és iszonyat jól nyomja!! Hihetetlen élmény volt.

Koncert után kis vacsi még a szigeten (á lá Guru), aztán HÉV ér irány haza.

Rohadt nehéz volt kipihenni a fesztivált, szomorú voltam hogy vége lett, nagyon jó volt melő után kimenni és ott levezetni. 

Sziget, jövőre találkozunk ismét! ....

avagy péntek és holnap nincs meló...

eljött a várva várt péntek, végre sokáig tudtam maradni kint, másnap nem kelllett menni munkába. Sikerült elcserélnem a műszakot, így csak 3-ig dolgoztam, ám nem egyből bulizni mentem, hanem haza, mert pihentem még előtte (illetve reggel túlontúl későn indultam el, és nem vittem magammal pulóvert). Na sebaj, vacsi, pihi és irány a 3. nap. Első koncert: Vad Fruttik. Jók ők is élőben, kedvenc számaik elhangzanak, aztán irány tovább, mert már Vera kolleginám már kint volt. Velük iszogattam, aztán irány Pendulumra, a nap egyik eseményére. Egész pofás kis koncert volt, jól zúztak a srácok. Következett a Prodigy. Azonban azt immáron Mesiékkel néztem, bár elég sokáig tartott míg az ember tömegben megtaláltam őket. De kb. 20 perc után sikerült is. Irány a tömeg, és tombolás. Szokásos irdatlan tömeg, lökdösődés, ugrálás, éneklés..de megérte. 11 előtt vége a koncertnek, levonulnak, semmi ráadás ez kissé csalódottá tett, illetve az, hogy nem játszották el a No good c. számukat...azért túl tettem magam rajta (segített egy gyros is). Aztán jött a sétálgatás, iszogatás, illetve Mesiék egy ismerősét kerestük, akit még a Pendulum koncert elején elhagytak. Egész este őket kerestük, míg jött egy sms, hogy a Magic Mirrornál vannak. Na itt kezdtem el visszakozni, hogy oda nem megyek. Végül addig nem mentünk el, hanem a Party Arena környékén ültünk le. Itt rámtört a fáradtság, és úgy döntöttem, hogy pihenek. Sikerült vagy 1,5 órát aludnom. Majd mikor felébredtem, indultunk tovább, és belebotlottunk az addig keresett emberekbe. Viszont nehezen tudtunk tovább menni, mert valamiért mindig meg kellett állni (enni-inni). Azonban hozzá kell tenni, hogy mindez nem volt valami kellemes, mert eléggé lehűlt a levegő hajnalban....

Már világosodott, mikor kiértünk a HÉV-hez, és úgy kb. 5.30-ra értem haza....folyt.köv...

avagy dudorogtam kulturdiszkóra...

 Kezdjük visszafelé.Fatboy Slim. Biztosan jó zenét csinál, csak valahogy nekem nem jött át az az érzés, hogy most totálisan boldog vagyok, mert itt van fatboy, és akkor dudorogjunk. A koncert feléig bent voltunk a tömegben Krisztával, de végül kijöttünk, mert ahogy elnéztem neki sem volt meg a fíling. Viszont roppant sokan voltak. Legutóbb a KoRn-on láttam ennyi embert. Közel 10 percbe kerül, mire kiértünk egy biztonságos helyre (köszönjük Rézangyal Pálinkaház a biztos menedéket!). Gyors italtankolás, aztán indulás a HVG sátorhoz (ami nem is sátor, hanem egy nagy pult, és van hangos zene, aztán lehet rázni. Itt egy újabb kör után elváltam Krisztától, hívtam Judeékat, hogy merre vannak. Valahogy sikerült olyan ívet mennem, hogy a Nagyszínpad helyett az MR2 színpadnál kötöttem ki (nincs messze a kettő egymástól, de én nem arra akartam menni!!!).  Végül nagy nehézségek árán megtaláltam a lányokat, akikhez addigra csatlakozott már Mesi is. Az este legnagyobb (?) eseménye:  bevittek a VIP szekcióba. Visszagondolva, nem mondtam volna meg hogy az a hely vip hely, szinte ugyanolyan volt mint egy átlagos színtér. Kis seggrázás, aztán irány immáron Mesivel az A38-Wan2 színpad. Hoztam a szokásos rohadtulnincstájékozódó képességemet, és frankón elindultunk a másik irányba. Egy társaság világosított fel tévedésünkről. Egyetlen pozitívuma, hogy útközben elkezdtem rugdosni egy világító csuklóizét. Végül Mesié lett, mert az én kezemen nem ért körbe. Teljesen oda volt érte, örült neki, mert még órákkal utána is világított. Az öccsét kerestük egész pontosan, mert ott melózott a sátor mellett. Meg is találtuk, vettünk tőle gyrost (én nem, nem voltam kajás). Hangyányi szusszanás, kis trécselés, (háttérben colorstar koncert volt), aztán a szomorú felismerés, hogy idő van, menni kell haza, reggel meló van. A napot sikerült hajnali 3kor zárni.

Vissza a nap elejére. Meló után még hazamentem, kaja, kicsi pihi, és irány a sziget. Kb. 18.30ra kiértem, közben megvártam Jude-t, Kittit és Szandrát. irány be, fel-alájárkálás, óriási (és finom) hot-dog evés, aztán leszakadtam a csajoktól mert felkerestem Kriszta kollegámat, akivel jó sok időt töltöttem el a Demizson nevű helyen. Közben még sikerült örömet fakasztanom pár osztrák arcára. Totálisan azt hitték, hogy csak angolul vagyok képes velük kommunikálni, ám mikor az egyik srác durván elásította magát, németül megkérdeztem, hogy miért fáradt? Lett nagy öröm és nevetés, hogy németül is tudok. Na innen igy folyt tovább a társalgás, ha jól emlékszem Cüneyt-nek hívták a gyereket, jó arcok voltak. Hátha még összefutok velük. Krisztának még tegnap sikerült arra is rávennie, hogy rövidezzek. Nagyon nem akartam, illetve ha iszok is, akkor is csak egy felest. Na három lett a vége...pont mint a nap zárása...hát nem költői?! (micsoda zárás lett...)

Fogyasztás: a sörök számát nem tudom, de kb. ismét 7-8 lehetett, most azonban kiegészítve 3 felessel (2 rézangyal meggy (ha jól emlékszem), és 1 kosher ágyas meggy (na ez durva volt a végére)...Folyt. köv a 3. nappal....

Ui: egyre nehezebben bírom a munkában. 2 nap alatt 5,5 órát aludtam. Kezdek lemerülni...de vajon miért???....

Túléltem az első napot. Jelenleg bent ülök a melóhelyen, és majd elalszok. A reggeli gyanánt megivott energiaital még nem kezdte meg a hatását. Nézzük mi is történt tegnap (és kis részben ma)...16.00kor vége a munkának, gép lezár, telefon kikapcsol, irány a HÉV megálló. Szerencsére nincsenek sokan, a HÉV is hamar megérkezik, 4 megálló és elkezdődik az én nyaralásom. Leszállás után, a szokásos, lassan hömpölygő tömegben találom magam, kb. 10 perc baktatás után elérek a bejáratig, jegy lecsekkolva, karszalag a kézen, irány a bejárat! Még bejutás előtt, kb 10 ember próbálta megvenni a jegyet. Gondolkodtam benyögöm nekik, hogy 50 ezerért itt van szaladj vele. Illetve másik szép látványt a csóró, gyűjtögető punkok jelentették, akik a (náluk lévő kartonfecni kiírása alapján) a Ska-P-re akartak bemenni. De nem tudtak. (Így átkereszteltem őket szoPunk-nak -pföjj, de béna szóvicc-)

Rögtön az MR2 színpadhoz megyek, éppen akkor van vége a The Puzzle-nak. Kis pihenés, első sör megvétele, és kezdődik a The Moog koncertje. Nem rosszak, a You raised a vampire slágerük egészen jól szól élőben. Viszont nem tudok megbarátkozni az énekes félrenyalt sérójával, továbbá, hogy szűk répa gatyában tolják. Nem férfias jelenség, na! Kaptak 45-50 percet, egészen jól kihasználták, bár még kevés ember lézengett, a legjobban a megkülönböztető mellényt viselő angolok tomboltak (úgyis értették a szöveget, angolul nyomták). Innen irány a Nagyszínpad, azonnal kezdődik a Ska-P. Spanyolok, punkok, félelmetesen néznek ki, viszont félelmetesen jól tolják!! Hihetetlen sokan ugrálnak, táncolnak a zenére (köztük én is, bár az ugrálás csak visszafogott térdhajlításban csúcsosodik ki).Kb. félóra fejrázás, térdhajlítás után erőteljesen megéheztem,valami kaja után néztem. Legcsábítóbbnak a gyrost találtam. Sikerült elbeszélnem a pultos sráccal, ugyhogy csak szimplán csípőset kaptam. Ennek következményeként olyan erőteljes csuklás tört rám, hogy a legközelebbi pultnál alig bírtam kinyögni, hogy 'Hello, egy dobozos Drehert kérek'. Szerencsére a sör jó szolgálatot tett, elmúlt a csuklásom viszonylag hamar.

Újra visszatértem az MR2 színpadhoz, éppen a Takács Eszter és a Gumizsuzsi játszott laza kis csilláótos zenét. Végeztek, lecuccoltak a színpadról, és 19.45kor jött a várt 30Y koncert. Ami szokás szerint jó volt. Ismét -számomra- hibátlan koncertet toltak, bár kissé hasonlított a legutóbb ZP-s bulijukhoz. Egyetlen negatívum a pogózás volt. Állt előttem egy -finomam szólva is- telt leányzó a barátnőivel, és azt hitte, hogy rohadt jó poén ha lökdösi az embereket! Hát nem volt az!! Kijárt volna neki egy észretérítő saller, dehát lányt nem ütünk meg. Szerencsére nem volt sok "óvodás" mint a ZP-ben, bár a végén a hátam mögött álldogált két felháborítóan fiatal kölyök, akik megmosolyogtatóan kiabálták, hogy "nagyszínpad! nagyszínpad!". Ipszilon el, én is el, óriási dilemma, hogy hol folytassam az estét: Lily Allen (milyen név ez?!) vagy Kispál legyen a nyerő? Végül az utóbbi lett a befutó, mert nekik több számukat is ismerem, meg nem annyira populárisak mint a brit leányzó.

Lovasiék hozták a szokott formájukat, hatalmas hangulat, borzasztóan jó zene, az utolsó előtti pedig a nagy kedvenc a 'Ha az életben'. Kár, hogy csak kevés számuknak tudom a szövegét, pedig már annyiszor elhatároztam, hogy beszerzem az albumjaikat és szarrá hallgatom a zenéjüket, de valahogy mindig közbejött valami.

Kispálon már nem egyedül voltam, Mariann egyik barátnője csatlakozott hozzám (továbbiakban hívjuk Zsókának). Utolsó utunk az A38-Wan2 sátorhoz vezetett, ahol a White Lies pont akkor kezdett, amikor odaértünk (tökéletes időzítés). Kár, hogy őket sem ismerem nagyon, viszont rengeteg ember volt, és ők jól érezték magukat....

Összefoglalva, egész jó volt az első nap, csak ne lennék ilyen hullafáradt, sikerült 1.30ra hazaérni, reggel meg jönni kellett 7re...

Fogyasztás: 4 sör után elfelejtettem számolni a mennyiségte, de a megmarad pénzből kiindulva 8 doboz Drehert fogyaszottam és vacsoraként egy gyrost....FOLYT.KÖV...

...avagy dudorogjak kulturdiszkóra??...

Eljött a nap, indul a Sziget, bevagyok sózva, alig várom már, hogy vége legyen a melónak és rajtoljak a fesztiválra. Első alkalom, hogy teljes hétre megyek, eddig mindig csak 1-1 napra mentem. Remélhetőleg jó idő lesz, semmi eső, semmi hőség, csak buli, szórakozás, italozás, lányok, satöbbi, satöbbi....

Immáron készen állok rá, két energiaital már a szervezetben, hogy bírjam a melót és az estét. Az elkövetkező napokban főként energiaitalon és joghurtos jó reggelt szeleten fogok élni. Na márcsak 3,5 óra és induljon a banzáj....

Elvileg ez a poszt a szombati munkaidő eltöltésére lett tervezve, de mivel már most sz@rrá unom magam, inkább idekaparom.

Július 28. Szabolcs nap. Az én (egyik) napom. Hétvégén tervbe vettük, hogy majd kedd este meló után (18 óra után) célba vesszük a morrison's-t, mert hát (most gondolkodok hogy ez reklám-e vagy sem...) este kilencig ritka olcsó a koktél és a sör. Mi pedig nem akartuk veszni hagyni ezt az akciót. Odacsődítettük Mikeyt, Kelemen Csabit, ott volt még Ákos is (bár ő akkor még nálunk "nyaralt") valamint Reni, Norbi és jómagam. Norrancs nem tudott jönni, mert kirándulni volt a családjával.

Fél hétre már ott is voltunk, és azonnal a pultnak estünk. Nemsokára befutottak a többiek, bár volt aki sajnos lemondta (ezt is), úgyhogy nagy társaság nem lett. Nekem pont elég volt. Koktél koktélt követett: Pink Cadillac (szigorúan Reni itta csak), Hawaiian Ice tea, Jamaican sunday, Cactus Juice, meg Manhattan ice tea (jajj..ennek nem vagyok biztos a nevében). Na mindegy....megittunk emlékeim szerint - amiben biztos vagyok - 5 környit, még a végén leöblítettük egy sörrel, aztán 22 óra után nemsokkal irányba vettük a hazautat. Na itt kezdődtek a bajok. Innentől kezdve, sajnos nem tudok magamra hagyatkozni, ugyanis az emlékeim fránya módon cserben hagytak.

Amik megvannak (gyors vége lesz a posztnak): ülünk a villamoson, valami fiatal srác néz minket (gondolom jó kis hangerővel diskuráltunk), és kiszedtük belőle, hogy egy lánnyal volt a duna parton sétálni, meghogy elcsattant köztük egy csók is, és hogy még kapott a lány virágot is. Nos, itt egy kis segítséget kapott az emlékezetem, ugyanis Reni szerint itt én gavallérként szólaltam meg: beadtuk a srácnak, hogy egy éve együtt vagyunk, és hogy én anno egy óriási csokor virágot vettem neki, amire ráment a fizum, meg a munkám...Újabb emlékfelidézés: Reni sikeresen melléült  a lehajtható széknek, amin én kb 2 megállón keresztül röhögtem (jóhogy, hiszen szoknyában volt!! szerzett egy jóbelátást a srácnak).

Utána újabb vágás, majd otthon vagyunk, és kiabálnak, hogy menjek az erkélyre, mert a vizipipa nem akar beindulni. Szívom-szívom, jön valami füst, és elégedettem mondom, hogy: "- Jó ez!". utolsó emlékem akkorról, hogy feküdnék le, viszont az ágy tele ruhával, amiket egy hanyag, ám egyben óvatos mozdulattal a földre irányítok.

Következő kép már reggel fogadott, hogy csörög telefonon az ébresztő. Kegyetlenül a fejembe hasít egy fájdalom, és az a tudat, hogy menni kell a melóba még nagyobb kínt okoz. Összeszedem magam, mosakszok, felöltözök, fogmosás, közben előbújik Reni is, és beszámol még hogy mik is történtek....de erről talán egy másik posztban egyszer....a hétvégén folytatás következik: Gabi barátommal beterveztünk hétvégére egy kis görbe estét...előre félek...folyt. köv....

Nem olvastam vissza amiket írtam, de ismét sikerült egy újabb alkohollal dúsított estét a virtuális papírra vetni. Talán át kellene keresztelni a blog címét Sun Street Drink Crew- ra...

 2009. július 24. késő este

- Fog esni szerinted hajnalban? Kint hagyhatom a ruhákat száradni? - kérdezett Reni aggódó tekintettel engem.

- Szerintem nem - válaszoltam, miközben magabiztosan az eget kémleltem - tuti, hogy nem lesz eső. Semmi felhő nincs.

2009. július 25. reggel 4.40.

Felébredek. Valami kopog a párkányon. Széthúzom a sötétítőt, és kitekintek a sötét utcára. A lámpák fényénél észreveszem, hogy az út vizes, és a tócsákból látszik, hogy most is esik az eső. - Szerencsére a ruhákat Reni bevitte a szobába.

Nem vagyok jós tehetség, állapítom meg, és elkezdtem készülődni....

Ahogy ígértem, folyt.  köv, ugyanis múlt hét pénteken a Sun Street Crew 3/4-e Nyíegyházán volt (a fennmaradó 1/4-ed rész éppen Horvátországban süttette a hátsóját). Szóval, nekem meló reggel 10-ig, csajok megérkeznek, összepakolnak, és irány autóval Tirpákia (ahogy a lányok hívják). Sikerült a legnagyobb meleget kifogni, úgyhogy nem fáztunk. Kb. 13.30 felé értünk le, egyből Peppéhez, ugyanis a lányok nála szállásolták el magukat. Kis szusszanás, és irány az egyik fő cél: a kiflis gyros! 

A csajok már nagyon kíváncsiak voltak rá, hogy milyen is lehet, eddig mindig csak hallottak róla tőlünk, illetve más nyíregyitől, most élesben is kipróbálhatták az érzést, és nagyon bejött nekik. Tény, rohadtul finom volt. Legnagyobb poén, hogy Pesten, Miskolcon, de szerintem más városban sem nagyon ismerik ennek a kajának a fogalmát (mármint a kiflis gyrosnak). Kaja után áttettük telephelyünket a kb. 10 méterrel arréb lévő Öreg Motoros Sörözőbe, és toltunk egy sört végre. Innen kocsiba pattantunk (természetesen az vezetett aki nem ivott: Peppe), és irány Sóstó. No, ott tettünk egy nagy-nagy túrát: megmutattuk a tavat (tón vón jó, ugye Ren(cs)i?), a parkot és még a kilátóra is felmentünk (de dög magas). Egy kis kocsikázás után, irány Peppéék, pihenés készülődés, mert már a szüleim nagyon várták a lányokat, hogy megismerhessék őket. Anya még külön készült is, kajcsi, dumcsi, aztán irány a nyíregyházi éjszaka (bár még nagyon késő nem volt). Első állomásunk a III: félidő nevű a tirpák fiatalok körében kultikusnak számító hely.Egészen zárásig maradtunk, és szinte olyan volt, mintha egy szolnoki bulit csapnánk Nyíregyházán, ugyanis a résztvevők egytől-egyik a Szolnoki Fősulira jártak/nak. Zárás után egy másik immáron a fősulisok körében nagy becsben tartott U(tó) V(izsga) nevű helyet támadtunk be. Őszintén szólva itt már nekem halvány emlékeim vannak, ugyanis a sok K-vitamin amit Peppe barátommal fogyasztottam el, kisség túlcsordult, úgyhogy kezdtem elveszíteni a fonalat. Annyi meg van, hogy bent vagyunk, betámadtam a zenegépet, és más nem lévén, Bon Jovi estet tartottam, illetve hogy Reni és Ákos átmentek az Indexbe, (még Dőri és Linda is), illetve hogy ott is iszogattunk, és utána történt egy kis üzemzavar nálam. Innetől kezdve emlékfoszlányok vannak, hogy a Shamrock nevű ír kocsmában voltunk, ahol én már nem igazán voltam ott fejben, Peppe az el is tűnt (sértődősre itta magát), a többiek szórakoztak. Elmondásuk szerint, üldögéltem a szomszédos buszmegállóban, és a padon múmia pózban szundikáltam. Fél öt felére értem haza, miután Reni, Nóri és Ákos hazakísértek, (bár az útra sem igazán emlékszek), és sikerült elfelejtenem egy fontos tényt: a zárakat megcserélték az ajtónkon. Úgyhogy pár perc sikertelen próbálkozás után (pedig még azt is egyeztettem hogy sárga a kulcs, sárga a kulcslyuk, mégsem tudok bejutni) végül anya engedett be (nagy derültségére). Pillanatok alatt sikerült elaludnom. Mint utólag megtudtam, a lányok nem aludtak semmit, hanem fél hétfelé kocsiba pattantak és elindultak haza....

Röviden ennyi a szabolcsi kaland. Jó volt, a csajoknak bejött Nyíregyháza nagyon, és megállapították, hogy a nyíregyi pasik helyesek (köszönöm szépen!)

Hogy ne csak mindig olyasmiről írjak, hogy itt és ennyit meg annyit ittunk, írok másról. Két hete Peppe volt a vendégünk egy hosszú hétvégére. Már pénteken este megérkezett és csak hétfőn délelőtt-délután (pontosan nem tudom mikor) távozott.

Ritkán jár Pesten, úgyhogy megbecsülendő az ilyen cselekedet tőle!

A Keletibe érkezett, onnan gyalogosan indultunk el haza, merthát nincs az olyan messze tőlünk, és útközben egy hatalmas felfedezést tettünk (most nem arra gondolok, hogy  a Filléres nevű kocsmában felháborítóan alacsony áron mérik az italokat), hanem hogy belebotlottunk a Jimmy emlékkocsmába. Mivel Norbi tudta az utat, és ő vezetett minket, éltünk a gyanúperrel, hogy azért ismeri ezt az irányt, mert idejár a Jimmy emlékklubba!!!. Természetesen tagadta, miért ne tagadná, de ne feledd Norbi: fél szemünk mindig rajtad lesz, és tudjuk hogy akkor is odajársz!!!

Hazaérkezvén kis lazítás, tévézés, beszélgetés, aznapra nem volt nagy program tervezve volt program, hogy elmegyünk valamerre iszogatni, de végül otthon maradtunk.

Szombaton Norbi robotolt, mi pedig (Reni, Peppe, és én) nyakunkba vettük a várost, és elindultunk. Lesétáltunk egészen a Westendig, ott szétnéztünk, majd gyalog haza. A Blahánál Peppe kitalálta, hogy nézzünk ki az Aréna Plázába is. Reni itt adta fel, ő neki nincs már ereje. Én mentem vele. Gyalog. Hogy máshogy?! Kiértünk, szétnéztünk ott is, és irány haza. Alig vártam, hogy megérkezzünk, és hogy az ágyon kinyújtózzak, és csak feküdjek egy kis ideig. Este a szokásos lazítás, film nézéssel (Terminátor 4 -sz@r-, Transformers 2 -nem mondok semmit, mert ha lefikázom végem van (de nem nagyon tetszett)- és X-men/man: a kezdetek (nem tudom most hirtelen hogy írják)viszont jó volt!

Vasárnap Norbi ismét igáthúz, Reni hazament, mi pedig Peppével kimentünk az Outletbe az Budaörsre. Szép túra volt az is, jó meleg, de legalább megérte, mert mindketten vásároltunk. Délután pihenés ismét, és sajnos a nap nem úgy ért véget ahogy gondoltam, de azóta már szerencsére helyre rázódott minden.....

Köszönjük Peppe, hogy itt voltál, alacsonyabb lettem pár centivel, annyit gyalogoltam.....(folyt. köv, mert voltunk Nyíregyházán!!!!)

Bécs, Vienna Arena, július 5. Arctic Monkeys koncert.

Mikor még valamikor március-április környékén megtudtam, hogy lesz koncertjük a sógoroknál, tudtam hogy ott a helyem. A melóhelyen olvastam a hírt, úgyhogy Godzival gyorsan megtárgyaltuk, hogy megyünk, osztottunk-szoroztunk, kocsival eljutni oda nem drága. Szót tett követett, egy két napra rá, irány a jegyiroda, és büszke jegytulajdonosok lettünk. Onnantól kezdve szinte mindennap eszembe (eszünkbe) jutott, hogy hány nap is van még hátra? Izgatottan vártuk július 5-t, mígnem Gozdi májusban bejelentette, hogy kimegy Ciprusra. Pánik! Hogy megyek, kivel megyek így?? Különböző fórumokon hirdettük a jegyet, és szerencsére egész hamar gazdára is talált. Egy jóarc srác vette meg, akivel végül majdnem együtt mentem Bécsbe. Csak egy apróbb félreértés miatt nem utaztunk együtt. Történt ugyanis, hogy Tibi előző este kicsit betintázott, és írt egy üzenetet, hogy egy későbbi vonattal menjünk inkább. Rendben, nekem az még jobb is. Állok a keletiben, 11.10kor, indul a vonat, Tibi sehol. Így járt. Megérkezek Bécsbe, Arénát gyorsan megtaláltam, a korábban szintén fórumon megismert lányokat is megtaláltam, vártunk a bejutásra. Úgy délután 4-5 körül látom, hogy jön Tibi. Kiderült, hogy ő  nem emlékezett, hogy írt üzenetet, ő eljött a 9 órási vonattal...sebaj, lényeg hogy megtaláltuk egymást, mindenki együtt van. A közönséget tekintve, sok külföldi, sok magyar, kevés német, és a legszörnyűbb, hogy az átlagéletkor ugy kb. 17 lehetett...jajj..sok kis pisis...

19.00kor megtörtént a kapunyitás, és egy óriási nagy tülekedés kezdődött meg a bejutásért. Kb. 10 perc nyomrogás után be is jutottunk, gyorsan siettünk, hogy a színpadhoz közel kerüljünk (jelentem sikerült). Közel egy óra álldogálás után, jött az előzenekar: The Kills. Nem volt rossz, bár fura volt, hogy csak egy fickó meg egy csaj tolta, a csávó mindig gitározott, a nőci mikorhogy. A furcsa az volt, hogy a dob pedig samplerről ment (gyk: a gitáros csóka mindig elindította a dobrészt). Nyomtak egy kb. 1 órás showt, majd szünet, színpad átrendzés, álldogálás, és 21.30kor megjelentek azok, akikért ennyit vártunk! Laza kezdés, valami új számmal nyitottak, majd this house is circus. Ezután jött a többi szuper dal, tarkítva kisebb pihenőkkel, és új dalokkal. Összességében játszottak másfél órát, iszonyat hangulat volt, nagyon jó volt minden. A fénytechnika pedig amit használnak valami hihetetlen. Rohadt jól változtatják a lámpákat. Mikor milyen színben pompázott a színpad (piros, kék, fehér, stb..). 23 órakor show vége, nyomulás kifelé. Lányok kitalálják, hogy várjuk meg őket a backstage kijáratnál. Közel 2 óra üldögélés, álldogálás után, a gitáros próbál kislisszolni mellettem, de utána megyek/megyünk. Szép lassan jön a többi tag is. Bánatomra nem tudok hozzájuk férkőzni, aláírást kérni vagy képet csinálni. De legalább láttam őket. Nem sokkal utánuk kijött az előzenekar is, tőlük sikerült aláírást kapni. Legalább valaki aláírta a jegyet (bár az AM-ből az egyik tag odakaparta rá a nevét).

Ezután viszont jött a feketeleves: ugyanis Bécsben, vasárnap éjjel semmi nincs nyitva, ahol lehetne enni/inni!!! Közel 1,5 óra buszozás-séta után, végül egy kaszinóban!!!! ettünk. Szép látányt nyújottunk, amikor betoppantunk, rövidnadrágban, porosan, nyúzott fejjel, hogy enni szeretnénk. De semmi gáz nem volt, kaptunk kaját, és még pihentünk is egy kicsit. 

A visszaúton már ott volt Tibi is, és sikeresen hazaértem délelőtt 11-re.Felejthetetlen élmény marad örökre. Várom mikor jönnek legközelebb Bécsbe, vagy a ami a legjobb lenne Magyarországra! Köszönöm Arctic Monkeys!!!

 UPDATE! az ígért képek....csak néhány a sok közül...